Írta: Administrator ● péntek 03 november 2017 - 09:36:40 ● Hozzászólás: 0
Mezei Ottó,
mindig is fazekas szeretett volna lenni, már 13 évesen a fazekasság, az agyagedények és azok gyűjtése foglakoztatta. Üknagypapája is fazekas volt, aki az 1800-as évek elején költözött Hímesházáról Kárászra.
Máraz általános iskola mellett elkezdte a fazekasság alapjait, fortélyait tanulni, a magyaregregyiTeimel Rezső bácsitól, a mai napig őt tartja mesterének, hiszen ő indította el ezen a pályán. A bonyhádi gimnázium elvégzése után, 1976-ban Szekszárdon sikerült elhelyezkednie egy kerámia üzemben, ahol közel 10 évig dolgozott és fejleszthette tovább szaktudását, közben a dolgozók esti iskolájában 1,5 év alatt végezte el a szakmát. 1985-ben már látszott, hogy az ilyen kis szövetkezeteknek nincs jövője, ezért felmondott, röviddel ezután már be is zárták az üzemet, de addigra már megnyitotta önálló fazekasműhelyét.
Termékein, a hagyományos óbányai stílust alkalmazza, mely 4 község: Óbánya,Mecseknádasd ,Mágocs,Kisvaszar fazekas művészetét foglalja magába. Ez egy viszonylag kis területre jellemző, lokális stílus, de nagyon érdekes ,de régi stílusú fazekasság. Ugyanúgy,mint a népdaloknál, is van régi stílus, így a fazekasságnál is van.Pl. a Nagy- Alföldi Fazekasközpontoknak a munkái a barokk hatására lettek nagyon virágosak. De mivel ez kimondottan német kézműipar volt és itt a svábok zárt kis közösségekben éltek, ezek a nagy stílusok nem gyakoroltak rá hatást, ezért ez megmaradt ilyen régiesnek, kicsit darabosnak, de nagyon jellegzetes, nagyon érdekes stílusnak, amit nagyon meg lehet szeretni. Ottó a kezdetektől ezt tanulta és látta egyrészt otthon a használati edényeknél, másrészt a mesterektől.
Mindenfélét készít, amit meg lehet formázni kerámiából és amit régen csináltak régen a műhelyekben. Pl.használati edényeket,kb.5-6 éve egyre jobban divatba jöttek a főzőedények, ezekből több fajtát, hozzá illő tányérokat és tálakat. Különböző tálakat, tányérokat, parasztányérokat, boroskancsót, korsót stb.

A műhely melletti családi ház földszintjén található, Ottó terjedelmes és gyönyörű magángyűjteménye, ami már kb.500-600 darabból áll és az 1800-1940 évekig foglalja magába a mesterek fazekastermékeit. Ebben nagyrészt kerámiák vannak, abból a 4 községből ahol az óbányai, hagyományos stílust képviselik.
-„Csak is ezt gyűjtögettük a mi vidékünkről, ami a mi fajtánk, a mi vidékünkre jellemző”
Megtalálható 1-2 szép db is, ami a környékbeli más stílusokból került ide, de megtalálható szinte minden amit régen és ma készítenek. Szép szőttesek is megtekinthetők és kialakításra került egy sváb tisztaszoba is.
-„Nagyrészt az 1940-es évekig gyűjtjük a termékeket, a háború után a szövetkezeti mozgalom, egyrészt a kitelepítés és még nagyon sok minden közrejátszott, de egy kicsit megváltozott a stílusa ezeknek az edényeknek, mivel az etnikai összetétele is megváltozott ennek a vidéknek. Nagyon sok német családot kitelepítettek, meg nem volt olyan igény a hagyományos edényekre, majd megpróbáltak egy utat keresni és polgári ízlésre edényeket készíteni, de ez vakvágányra vezetett és nem is vált be, ezért nagyrészt meg is szűnt a paraszti edényhasználat. Van 1-2 rémísztő is, példaként szoktam megmutatni, hogy mik készültek az 1950-es években, hát elég érdekesek…”.
2011.-ben az Év Mesterévé választották. Díjakat, elismeréseket is sokat kapott, de szerinte nem igazán fontosak ezek, mert nem mutatja igazán az értékét annak a munkának, amit éppen készített.
-„Számomra nem meghatározó, de azt nem mondom, hogy nem esett jól, amikor 1-1 díjat megkaptam, de nem igazán tartom fontosnak egy ilyen szakmában….”.
Kecskeméten rendszeresen pályáztak a Pro CulturaRemovandán,ahol kétszer 1.díjat értek el.
-„ Ez mindig egy alkotó közösség, ahol 2-4 ember összeáll és úgy próbálnak valamit csinálni és kb. 2x 1.díjat nyertünk,2-3 alkalommal valamilyen szinten pedig az első között voltunk! „
Termékeit több városban, helyen is kiállították pl: Budapesten a Népművészeti Egyesület Szövetségének kiállítótermében, Pécsen a Lénau-házban és a Horváth Klubban, Móron, Csurgón stb.
Mostanában egy belátható körzetben árulja fazekas portékáit, kézműves vásárokban és kisebb-nagyobb rendezvényeken is részt vesz.( Geresdlak– Gőzgombóc Fesztivál, Szászvár rendezvényei) A nyári időszakban, a műhelyben tárolt edények nagy része, elfogy a turizmusnak köszönhetően.
-„ Hál”Istennek működik a turizmus, rengeteg a külföldi kuncsaft…”
Régebben több napos külföldi rendezvényeken is jelen volt, most már nem, belefáradt, pedig rendszeresen kapja a mai napig a meghívásokat.
Az évek folyamán rengeteg tanulója volt, volt aki hobbi szerűen űzte a mesterség tanulását, de sokan jelentkeztek nyári gyakorlatra is.
„- Hivatalosan, nyári gyakorlatra is fogadtam rendszeresen tanulókat, de megmondom őszintén, hogy 10 éve nincs is jelentkező. Egy időben nagyon sokan akarták tanulni ezt a szakmát, de mostanra valahogy már nem, kiment a divatból… Az az igazság, hogy az a generáció, aki mesternél tanult és nem iskolában azok kihalnak, csak olyanok vannak akik iskolában sajátíthatják el a szakma fortélyait ,az pedig más, mert ők mindenféle stílust tanulnak és nem nevelődnek bele egy fajta stílusba, abba a hagyományba ami azzal jár, hogy teljesen alá kell rendelje magát az ember, mert a stílus irányít, nem lehet kitörni vele, kitalálni újat, mert már a régi öregek mindent kitaláltak ,amit kilehetett…Ha mégis kitalálok valami újat, akkor pedig úgy kell kitaláljam, hogy bele illeszkedjen a régi hagyományos stílusba, ami gyakorlatilag már nem is új…”
- „ A mostani fazekasoknak, kerámikusoknak már az egyéni stílus a mérvadó, ami csak az övék! A hagyományost ha megnézi az ember gyakorlatilag alig csinálja valaki…
Ottó, mindig folyamatosan tanul:
-„ Mindig látok valamit ,amin esetleg van egy új minta, amit nem ismertem, de az az igazság, hogy 40 éve vagyok a szakmában, olyan sok újat nem lát az ember, de nem is vágyok már rá, mert már kielégít ez…,sokan mondják, hogy-„nem unod már? Ugyanazt csinálni?” De sohasem ugyanaz.

Gyermekei valamilyen szinten érdeklődnek a szakma iránt, de ez nem elég ahhoz, hogy legyen folytatása.
„- De ezt még nem lehet tudni, történhetnek csodák,de nem úgy néz ki,ezt se tiltani,se erőltetni nem lehet, ha ez valakinél nem magától jön, nincs semmi értelme!”