Köblény
Az alig kétszáznegyven lelkes zsákfalucska a Mecsek északi lankái előtt bújik meg, elérni csak a Komlót Bonyháddal összekötő útról lehetséges. A települést egy 1326-ban keletkezett oklevél említi először Kubli néven. A feltételezések szerint elnevezése a régi magyar űrmérték – azaz köböl –, esetleg a kutak bélelésére szolgáló fatönkből is származhat. A középkorban a Maróci uradalom része, és jelentőségét mutatja, hogy már a 14. században plébániás helyként említik. A hódoltság idején a szászvári török náhijéhez tartozott, és magyar lakossága lassan elhagyta otthonát, a mostanitól kissé délnyugatra fekvő települést. Az elvándoroltak helyére
rácok költöztek, emléküket a falu nyugati belterületén található úgynevezett Rác-temető őrzi. Köblény a Rákóczi-szabadságharc idején ismét elnéptelenedett, Vak Bottyán kurucai kíméletlen küzdelemben elkergették a baranyai rácok többségét. A falu ezek után néhány évig pusztán állt, mígnem 1733-ban német telepesek érkeztek az akkor Petrovszky birtoknak számító vidékre. Ősi temploma ekkor romokban állt, az új lakók nem is próbálták újjáépíteni. A falu a század folyamán egyre gazdagodott, nem véletlen, hogy a katolikus hívek 1799-ben templomot építettek maguknak, majd a plébánia rangot is sikerült elérniük a Mindenszentek tiszteletére felszentelt
egyház számára. A szorgos köblényiek különböző foglalkozásokat űztek. Ácsaik a falu Zimmerplatz nevű helyén állították össze a
megrendelt tetőket, és innen szállították el darabokban az építkezések helyszínére. Földje a gabonatermesztésre alkalmatlan volt, de a dohánytermelés és szőlőművelés jövedelmező üzletágnak bizonyult.
A második világháborút követő kitelepítések szétszórták a helyi német közösséget. Az üresen maradt házakba főleg Hosszúhetényből és Magyaregregyről költöztek be magyar családok. 1947-től kezdve a Felvidékről is telepítettek be magyarokat, akik megtanulták a német dűlőneveket, és azt használták tovább. Zsáktelepülés jellege miatt az elmúlt évtizedekben a falu fejlődése megrekedt, munkalehetőség
hiányában egyre többen költöztek el. A közművek kiépítettsége és a csodás környezet azonban elegendő lesz talán, hogy egyre többen keressék fel ezt a gyönyörű falut.
rácok költöztek, emléküket a falu nyugati belterületén található úgynevezett Rác-temető őrzi. Köblény a Rákóczi-szabadságharc idején ismét elnéptelenedett, Vak Bottyán kurucai kíméletlen küzdelemben elkergették a baranyai rácok többségét. A falu ezek után néhány évig pusztán állt, mígnem 1733-ban német telepesek érkeztek az akkor Petrovszky birtoknak számító vidékre. Ősi temploma ekkor romokban állt, az új lakók nem is próbálták újjáépíteni. A falu a század folyamán egyre gazdagodott, nem véletlen, hogy a katolikus hívek 1799-ben templomot építettek maguknak, majd a plébánia rangot is sikerült elérniük a Mindenszentek tiszteletére felszentelt
egyház számára. A szorgos köblényiek különböző foglalkozásokat űztek. Ácsaik a falu Zimmerplatz nevű helyén állították össze a
megrendelt tetőket, és innen szállították el darabokban az építkezések helyszínére. Földje a gabonatermesztésre alkalmatlan volt, de a dohánytermelés és szőlőművelés jövedelmező üzletágnak bizonyult.
A második világháborút követő kitelepítések szétszórták a helyi német közösséget. Az üresen maradt házakba főleg Hosszúhetényből és Magyaregregyről költöztek be magyar családok. 1947-től kezdve a Felvidékről is telepítettek be magyarokat, akik megtanulták a német dűlőneveket, és azt használták tovább. Zsáktelepülés jellege miatt az elmúlt évtizedekben a falu fejlődése megrekedt, munkalehetőség
hiányában egyre többen költöztek el. A közművek kiépítettsége és a csodás környezet azonban elegendő lesz talán, hogy egyre többen keressék fel ezt a gyönyörű falut.
