A Hegyhát keleti részén elterülő község már a kőkorszakban is lakott volt. A feltehetően a XIII. sz-ban épült vár első írásos említése 1332-ből származik. A történelem viharai során a vár szinte teljesen megsemmisült, a régészeti kutatások során feltárt, épen maradt ülőfülkéje páratlan Európában. A túlnyomóan római katolikus lakosság temploma a XVIII. század utolsó harmadában épült a bencések apátsági templomának helyén, egyes középkori részleteket is felhasználva. A település szülötte Kiss György szobrászművész, alkotásai képeiből állandó kiállítás látható a Vadrózsa vendéglő emeleti termében. A lakosság jórészt magyarajkú, német betelepülők a XIX. században jelentek meg a településen. Ezen időszakra tehető a gazdasági élet fellendülése, a közlekedési kapcsolatok javulása a feketeszén-bányászat fejlődése miatt. Az 1990-es évek közepétől a szénbányászat fokozatosan leépült, emlékeit a Bányászati múzeum őrzi. A 2800 fős nagyközség a régmúltban és napjainkban is a térség közigazgatási központjaként működött. A borháztól kiinduló pincesoron - 'borösvényen' - lehetőség nyílik megízlelni a településre jellemző borfajtákat. Étkezni a Vadrózsa és a Gyufa vendéglőkben tud a kedves vendég. A kikapcsolódni vágyókat strand és horgásztó várja. Vonattal a Dombóvár-Bátaszék vonalon közelíthető meg.