További ajánlataink
Mecsek
Máré Vára
REKONSTRUKCIÓ:
A Máré vára a Mecsek keleti lejtőjének egyik festői völgye fölött emelkedő, erdővel övezett hegycsúcsán áll, Magyaregregy határában. A hajdani lovagvár a valamikori fa őrtorony helyén épült a XIII. században, gótikus stílusban. Károly Róbert 1316-ban Bogár Istvánnak adományozta vitézsége jutalmául. Később a móréi Gunyafiak a becsei Töttősnek és Vesszősnek adták zálogba a hozzátartozó birtokkal együtt, majd a Várady család kezén volt.
A XVI. században reneszánsz stílusban újjáépítették. Ekkor már Bakaesi Pál tulajdona. Az ő címerén olvasható: "VIRTUTE ET ARMIS OPTINUIMUS HANC ARCEM" (Vitézséggel és fegyverrel nyertük ezt a várat). 1543-ban a török azonban tűzzel-vassal elpusztította. Mivel hadászatilag romjaiban is jelentős maradt, a törökök később őrséget állomásoztattak benne.
A harmadik átépítési korszak a szigeti Horváth Márkkal és "rác törökjeivel" hozható kapcsolatba. 1698-ban a pécsi püspök birtokaként, már csak mint elhagyott romot említik. Ezután közel háromszáz évig gazdátlanul állt Máré vára, csak a Mecsekben megforduló turisták látogatták meg romjait.
A már-már teljesen lepusztult várat az 1960-as években felújították.
(jelenleg csak kívülről tekinthető meg)
Pusztabánya, Üveghuta
Pusztabánya valamikori település a Kelet-Mecsekben, ma a mecseki túrák egyik kedvelt pihenőhelye. Mintegy 400 méteres magasságban fekszik, a Hidasi-völgy völgyfőjének oldalán emelkedő fennsíkon, korakréta homokkő és bazalt alapkőzeten. Pusztabánya egyike a környék azon településeinek, ahol valamikor üveget fújtak a német bevándorló lakosok. Ennek a foglalkozásnak az emlékét mai is őrzik a közeli falucskák német nevei. A ma is lakott Kisújbányától (Neuglashütte) és Óbányától (Altglashütte) eltérően Pusztabánya teljesen elnéptelenedett, házaiból már semmi sem látszik.
Egyes vélemények szerint Kisújbányát a továbbvándorló pusztabányaiak alapították, miután környékükön megfogyatkozott a kemencék fűtéséhez szükséges fa. Ma sűrű erdő borítja. A Pusztabányai réten ma kulcsosház és vadászház áll. A környező erdőkben 18. századi üvegfújó kemencéket tártak fel. Ezek közt van, amit működőképes állapotba hoztak és időnként használatba is vesznek kéküveg fújására. Története tájékoztató táblán olvasható. A kemencemaradványokat a Mecseki Erdészeti Zrt gondozza ipartörténeti emlékhelyként.
A hosszúhetényiek és püspökszentlászlóiak májusban majálist szoktak tartani a pusztabányai réten.
Réka-Vár romjai.
Az Óbányai völgy bejáratánál a hegy tetején keresztel jelzett helyen található a Rék-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet. A községtől nyugatra a Halász-patak (vagy a nép nyelvén Rák-patak) mellett, a 70 m magas Várhegy lapos tetején találhatók a nádasdi vár maradványai. A szakemberek szerint kb. 200 m hosszú, 36 m széles várudvart terméskőből rakott 3 m vastag fal övezte, ennek maradványai egyes szakaszokon kb. 1 m magasságban ma is megvannak. A feltárás során egy kör alapú torony és valószínűleg az őrség épületének maradványaira bukkantak. A várudvar középső részét egy épületsor zárta le, amely mögött a külső vár oldalán egy 10 m széles árok húzódott. Az épületsor feltehetően egyszintes és fazsindelyes volt. Ezen a részen előkerültek egy többszintes toronyépület maradványai is. A vár keletkezésének pontos ideje egyelőre vitatott. A feltételezések szerint illír vagy kelta eredetű, illetve IX. századi frank építkezés. II. András pécsi püspöknek 1235-ben kiadott adománylevelében terra bissenorum de Nadasd, mint a nádasdi britek földjével határos bizonyos földet adományoz a káptalan számára. J. Abbot angol történész leírása szerint 1022-ben Szent István korában két angol herceg jött Magyarországra, akik a királyi udvarba kerültek. Később a király egyikükhöz, Edvardhoz adta feleségül egyik leányát. A Szentek legendájában olvasható, hogy a király leányának, Agathának házasságából született Szent Margit - Skócia királynője -, kinek szülőhelye feltehetően a nádasdi vár lehetett. A vár első okleveles említése 1309-ből maradt fenn. A nép Rékavárának is nevezi, de ilyen alakban okleveleinkben nem fordul elő. Pusztulásának körülményei ismeretlenek. Lehetséges, hogy véletlen tűzvész martaléka lett, de az is lehet, hogy a török rombolta le a mohácsi csata után. A vár maradványait a környék lakossága hordta szét lakóházaik, malmaik építéséhez.
Szászvári várkastély
A szászvári várkastély középkori műemlék-együttes a középkori pécsi püspökök fontos vidéki birtokközpontja és szálláshelye volt, és mint ilyen, egyedülállóan korai emléke ennek az épülettípusnak. A vár legkorábbi épülete a legépebben fennmaradt, később barokk plébániaházzá átépített nyugati palotaszárnya. A felső szint feltehetően reprezentatív funkciót látott el: a nagyterem és nagyszoba együttese szintén a XIV. század rezidenciális építészetének sajátossága. A házat és a kertet egy 80-100 cm vastag külső kerítésfallal vették körül. A déli oldalra a két kerítésfal közé egy nagyméretű, több mint 220 cm falvastagságú kaputornyot emeltek. Zsigmond király halála után zavarok szakították meg a Zsigmond-kori konszolidációt. Ezekben az években számos főúr szükségesnek látta lakóhelyének megerősítését és valamilyen szintű várrá való kiépítését. Albeni Henrik pécsi püspök (1421-1444) is feltehetően ezekben az években erősítette meg szászi kastélyát, hiszen 1439-ben Szászt már castrumként, tehát várként említi egy oklevél. 1540-ben Athinai Simon Izabella királyné számára elfoglalta a várat, azonban három évvel később védői átadták az épületet a töröknek, akik a nahije székhelyévé tették. Az első nagyobb kár 1603-ban érte a települést, amikor keresztény seregek felgyújtották a várat, majd ezt követően 1662-ben és 1664-ben is. A XVII. századi pusztítások, elsősorban minden bizonnyal az 1680-as robbantás, erősen megviselték az épületet. A vár és település csak 1686-ban szabadult fel a török uralom alól.
A várkastélyt 2016-ban felújították.
Máré Vára
REKONSTRUKCIÓ:
A Máré vára a Mecsek keleti lejtőjének egyik festői völgye fölött emelkedő, erdővel övezett hegycsúcsán áll, Magyaregregy határában. A hajdani lovagvár a valamikori fa őrtorony helyén épült a XIII. században, gótikus stílusban. Károly Róbert 1316-ban Bogár Istvánnak adományozta vitézsége jutalmául. Később a móréi Gunyafiak a becsei Töttősnek és Vesszősnek adták zálogba a hozzátartozó birtokkal együtt, majd a Várady család kezén volt.
A XVI. században reneszánsz stílusban újjáépítették. Ekkor már Bakaesi Pál tulajdona. Az ő címerén olvasható: "VIRTUTE ET ARMIS OPTINUIMUS HANC ARCEM" (Vitézséggel és fegyverrel nyertük ezt a várat). 1543-ban a török azonban tűzzel-vassal elpusztította. Mivel hadászatilag romjaiban is jelentős maradt, a törökök később őrséget állomásoztattak benne.
A harmadik átépítési korszak a szigeti Horváth Márkkal és "rác törökjeivel" hozható kapcsolatba. 1698-ban a pécsi püspök birtokaként, már csak mint elhagyott romot említik. Ezután közel háromszáz évig gazdátlanul állt Máré vára, csak a Mecsekben megforduló turisták látogatták meg romjait.
A már-már teljesen lepusztult várat az 1960-as években felújították.
(jelenleg csak kívülről tekinthető meg)
Pusztabánya, Üveghuta
Pusztabánya valamikori település a Kelet-Mecsekben, ma a mecseki túrák egyik kedvelt pihenőhelye. Mintegy 400 méteres magasságban fekszik, a Hidasi-völgy völgyfőjének oldalán emelkedő fennsíkon, korakréta homokkő és bazalt alapkőzeten. Pusztabánya egyike a környék azon településeinek, ahol valamikor üveget fújtak a német bevándorló lakosok. Ennek a foglalkozásnak az emlékét mai is őrzik a közeli falucskák német nevei. A ma is lakott Kisújbányától (Neuglashütte) és Óbányától (Altglashütte) eltérően Pusztabánya teljesen elnéptelenedett, házaiból már semmi sem látszik.
Egyes vélemények szerint Kisújbányát a továbbvándorló pusztabányaiak alapították, miután környékükön megfogyatkozott a kemencék fűtéséhez szükséges fa. Ma sűrű erdő borítja. A Pusztabányai réten ma kulcsosház és vadászház áll. A környező erdőkben 18. századi üvegfújó kemencéket tártak fel. Ezek közt van, amit működőképes állapotba hoztak és időnként használatba is vesznek kéküveg fújására. Története tájékoztató táblán olvasható. A kemencemaradványokat a Mecseki Erdészeti Zrt gondozza ipartörténeti emlékhelyként.
A hosszúhetényiek és püspökszentlászlóiak májusban majálist szoktak tartani a pusztabányai réten.
Réka-Vár romjai.
Az Óbányai völgy bejáratánál a hegy tetején keresztel jelzett helyen található a Rék-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet. A községtől nyugatra a Halász-patak (vagy a nép nyelvén Rák-patak) mellett, a 70 m magas Várhegy lapos tetején találhatók a nádasdi vár maradványai. A szakemberek szerint kb. 200 m hosszú, 36 m széles várudvart terméskőből rakott 3 m vastag fal övezte, ennek maradványai egyes szakaszokon kb. 1 m magasságban ma is megvannak. A feltárás során egy kör alapú torony és valószínűleg az őrség épületének maradványaira bukkantak. A várudvar középső részét egy épületsor zárta le, amely mögött a külső vár oldalán egy 10 m széles árok húzódott. Az épületsor feltehetően egyszintes és fazsindelyes volt. Ezen a részen előkerültek egy többszintes toronyépület maradványai is. A vár keletkezésének pontos ideje egyelőre vitatott. A feltételezések szerint illír vagy kelta eredetű, illetve IX. századi frank építkezés. II. András pécsi püspöknek 1235-ben kiadott adománylevelében terra bissenorum de Nadasd, mint a nádasdi britek földjével határos bizonyos földet adományoz a káptalan számára. J. Abbot angol történész leírása szerint 1022-ben Szent István korában két angol herceg jött Magyarországra, akik a királyi udvarba kerültek. Később a király egyikükhöz, Edvardhoz adta feleségül egyik leányát. A Szentek legendájában olvasható, hogy a király leányának, Agathának házasságából született Szent Margit - Skócia királynője -, kinek szülőhelye feltehetően a nádasdi vár lehetett. A vár első okleveles említése 1309-ből maradt fenn. A nép Rékavárának is nevezi, de ilyen alakban okleveleinkben nem fordul elő. Pusztulásának körülményei ismeretlenek. Lehetséges, hogy véletlen tűzvész martaléka lett, de az is lehet, hogy a török rombolta le a mohácsi csata után. A vár maradványait a környék lakossága hordta szét lakóházaik, malmaik építéséhez.
Szászvári várkastély
A szászvári várkastély középkori műemlék-együttes a középkori pécsi püspökök fontos vidéki birtokközpontja és szálláshelye volt, és mint ilyen, egyedülállóan korai emléke ennek az épülettípusnak. A vár legkorábbi épülete a legépebben fennmaradt, később barokk plébániaházzá átépített nyugati palotaszárnya. A felső szint feltehetően reprezentatív funkciót látott el: a nagyterem és nagyszoba együttese szintén a XIV. század rezidenciális építészetének sajátossága. A házat és a kertet egy 80-100 cm vastag külső kerítésfallal vették körül. A déli oldalra a két kerítésfal közé egy nagyméretű, több mint 220 cm falvastagságú kaputornyot emeltek. Zsigmond király halála után zavarok szakították meg a Zsigmond-kori konszolidációt. Ezekben az években számos főúr szükségesnek látta lakóhelyének megerősítését és valamilyen szintű várrá való kiépítését. Albeni Henrik pécsi püspök (1421-1444) is feltehetően ezekben az években erősítette meg szászi kastélyát, hiszen 1439-ben Szászt már castrumként, tehát várként említi egy oklevél. 1540-ben Athinai Simon Izabella királyné számára elfoglalta a várat, azonban három évvel később védői átadták az épületet a töröknek, akik a nahije székhelyévé tették. Az első nagyobb kár 1603-ban érte a települést, amikor keresztény seregek felgyújtották a várat, majd ezt követően 1662-ben és 1664-ben is. A XVII. századi pusztítások, elsősorban minden bizonnyal az 1680-as robbantás, erősen megviselték az épületet. A vár és település csak 1686-ban szabadult fel a török uralom alól.
A várkastélyt 2016-ban felújították.
